Az egy valóság meghamisítása

A kísértés természeténél fogva nyugtalanító érzés, ami csakis annak a valóságán keresztül érthető meg, hogy minden ember szívébe eredendően bele van vésve Isten erkölcsi törvénye.

ám maga a kísértés még nem jelenti azt, hogy vétkeztünk. Az utóbbi néhány hónapban hatalmas erővel robbant be az életembe az a kérdés, vajon mikortól követek el bűnt.

Mostanában megtalálnak könyvek. Nem keresem vagy választom őket, egyszerűen eljutnak hozzám. Ezzel párhuzamosan kialakult az az élményem, hogy két-három könyvet is olvasok egy időben, még sincs befejezetlenség- vagy összekavarodás-érzésem. Épp ellenkezőleg – mivel ezek többnyire teológiai könyvek, hagiográfiák és lelkiségi irodalmi művek, olyan, mintha egyetlen kifogyhatatlan tudásanyagot lapozgatnék. Pár hónapja a Szent Gellért könyvesboltban megszerezték nekem Corona Bamberg Az emberség ára című könyvét, ami a kora keresztény remeték és szerzetesek tapasztalatai alapján íródott. A kis könyvecske – amellett, hogy eddig sosem tapasztalt otthonosságérzést nyújtott – a negyedik fejezetnél finoman megállított, arra késztetve, hogy időzzek el benne egy kicsit. A szóban forgó szakasz Az ostromlott ember címet viseli – és bevallom, azóta sem mentem tovább, annyira az elevenembe vág, hogy egy időre sátrat vertem itt.

Az elvonulás és a csend nemcsak békét hoz, hanem felerősíti a belső vívódásokat is: a kételyeket, félelmeket, kísértéseket, sőt gyakran a lelki szárazság időszakait is. S mivel ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy elfojtani, egyszerűen nincs más jó és igaz döntés, mint tudatosan szembenézni velük. Újra és újra rá kell döbbennünk, hogy egy olyan erő működik bennünk, amely akaratunk ellenére tevékeny. „A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van” – Pál apostolnál jobban talán senki nem fogalmazta meg a jelenséget.

Fontos emlékeztetni magunkat, hogy Jézus is szembesült kísértésekkel, mégis bűn nélkül maradt; kulcsfontosságú tehát, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket. A bűn nemcsak a tettekben, hanem már a szívünkben és a gondolatainkban is megfoganhat. Idő volt, mire ténylegesen megértettem azt, amire Jézus figyelmeztet: hogy ezek ugyanúgy beszennyezik az embert, mint a nyilvánvaló cselekedetek. A kísértés tehát akkor válik bűnné, ha hagyjuk, hogy gyökeret verjen bennünk – veszedelmes mélység ez. 

A bűn, amit a kísértés hozott létre, a szívben kezdődik, és a gondolatainkban talál otthonra.

Csakhogy ezek minden esetben párhuzamos valóságok, vagyis az egy valóság meghamisítása történik bennük, ami már önmagában is felér a győzelemmel a kísértő számára. 

Jakab apostol a Szentírásban arról beszél, hogy a kísértés a hitünk megpróbáltatása, de aki állhatatosan kitart és nem vétkezik, „elnyeri az élet koronáját”. Ha innen tekintünk rá, akkor ezek az ostromok nemcsak leküzdendő akadályok, hanem lehetőségek is. Az ember a megpróbáltatások által egyre közelebb kerülhet Istenhez, ezért a lelki harc el­engedhetetlen állomás a tökéletesség útján. 

„Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy meg­kísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” – Isten ígéretet tett arra, hogy mindig kínál nekünk menekülési lehetőséget, de az már a mi felelősségünk, hogy felismerjük-e és igénybe vesszük-e.  

Fotó: Shutterstock

***